Egy szép nyári napon, a kukoricacímerező munkatáborban éppen pihi volt. Elmentem a nagy dolgom elvégezni, majd csatlakoztam egy padon a barátnőimhez, egyikük kivételével ott volt a csapat.

Beszélgetés közben megcsapott a kaki szag, megkértem őket, hogy nézzék már meg a ruhám, csak nem kentem össze magam, de hátha.

Semmit nem találtak, már kezdték ők is érezni, egyszerűen nem értettük, honnan ered a bűz. Majd nagy tanácstalanságunk közben megérkezett a csapat hiányzó tagja is, aki már messziről kiszúrva kis naivan oda szólt nekem:
” Hé Alexa, csokis a karkötőd”!

Összenéztünk a többiekkel és mindent értettünk. 
A vagy 6 soros gyöngyös karkötőm, ami amúgy nagyon fontos a földeken, egy merő szar lett.
Valószínű, miközben töröltem a fenekem, akkor kaphatott ő is a wc papír helyett. Mindenesetre mindenkinek olyan jó röhögéseket kívánok, mint ami akkor ott minket is megfertőzött.

Nem mellesleg ahogy ezen morfondíroztam ,eszembe jutott, hogy egy fiúnak adtam később azt a darabot. Megtetszett neki, udvarolt nekem, nagyon messze lakott.. úgy volt, hogy vissza adja. De nem így lett.

Neked is üzenem: megtarthatod!

nukuTabu